„Arra viszont annál inkább, hogy mi mindent is világít meg az itthoni viszonyainkra nézve ez a helyzet.
Ha egyetlen jelzős szerkezettel akarnám kifejezni, elég lenne annyit mondani: a legkétségbeejtőbb provincializmust. Ez azonban, azt hiszem, kevés. A mélyben egészen elborzasztó a kép. Elég csak arra ránézni, hogy milyen egy demokratikus állami közszolgálati rádió- és tévészervezet – a Bayerischer Rundfunk – tematikus beszámolója, és hogy mennyire elképzelhetetlen bármi hasonló az itthoni közszolgálatban. Már az sem fordulhat elő, hogy egyáltalán megjelenjen a szóban forgó ügy minden szereplőjének az érve, és hogy a szereplők szavait ne az őket kommentáló, pártos újságírók átfogalmazásában halljuk. Hát még, hogy olyan mondatok kerüljenek be a tudósításba, mint például ez: „A kormány tanácstalan a tekintetben, hogy mi állhat a hirtelen roham mögött.” Magyar közszolgálati újságíró nemhogy nem írhat le olyasmit, hogy az Orbán vezette kormány ismeri a dilemma fogalmát és hogy létezhet a világon bármi, amit nem tud, de föl sem merül benne, hogy ilyesmit egyáltalán le lehetne írni. Ez az ott lévők számára akkora képtelenség, hogy a vízió elnyomására már nem is kell külön öncenzurális energiákat pazarolniuk.
De ami még feltűnőbb, az az, ahogyan a tudósításból kristálytisztán kirajzolódik a demokratikus működés megőrzésének mindent felülíró igénye. A kormány hozzáállása egyáltalán nem makulátlan, de a politikai stratégiája igen. Ha a Bajor Menedékügyi Tanács kifogást emel a lépéseivel szemben, akkor változtatnia kell a stratégián, mert a Tanácsnak van súlya. Ugyanígy súlya van annak is, hogy mit mond a rendőrszakszervezet és a szociális ügyek szakértője. És szemmel láthatóan attól van súlyuk, hogy kizárólag a kompetenciájukat képviselik. Ezen kívül ugyanis semmiféle hatalmi erőviszonyok képviseletéhez nincsen közük. A bajor rendőrszakszervezet nem arról beszél, hogy milyen módszerekkel lehet a leghatékonyabban a várótermek falaihoz állítani a vonatokról leparancsolt migránsokat, hanem arról, hogy mivel Koszovóban nagy a szegénység és nincsenek perspektívák, megérti a menekülők döntését. Ezért, vállalva az érdekeik képviseletét, ellenzi a rapid megoldásokat, a tömeges kitoloncolásokat. Ahogy a Menekültügyi Tanács képviselői sem ahhoz adnak muníciót a miniszterelnöknek, hogy egyoldalú képet festhessen fel a migránsokról.”